Az airsoft hétköznapi valósága

Eszembe jutott egy hasonlat.

Elég sok kritikák kap bárki, aki valamiféle tudásanyagot szeretne összeállítani, netán átadni az airsoftosoknak, vagy azért, mert túl komolyan veszi magát, vagy azért, mert egyes személyek szerint hiteltelen, hiszen nem járt még háborús területen, sőt egy nyomorult S.E.R.E-képzést se csinált végig.

Rendszeresen számon kérik rajtam is, hogy miért beszélek katonai dolgokról, amikor nincs meg a megfelelő szakmai hátterem.

És itt jön a hasonlat.

Mivel jelenleg külföldön élek a nyelvtanulásra is időt kell szánnom, sok magyar nyelvtanár videóját megnézem.

Az egyik alkalommal felfigyeltem valamire.

Nyelvtanárok beszélgettek, és arra jutottak, hogy BÁRMILYEN NYELVBEN, a hétköznapi, utcai beszéd A2 szintű. A magyarban is.

Tehát ha te a hétköznapokban használod az édes anyanyelvünket, bizony egy alapszintű szóhasználatot és nyelvtant alkalmazol és tökéletesen elég, hogy bárki megértse mit akarsz mondani.

Persze nem leszel túl választékos, nem építesz fel hosszú körmondatokat, de ezzel amúgy is csak értetlenséget váltanál ki a hallgatókból. Én is furán néznék, ha valaki azt mondaná nekem:

"Elnézésedet kérem, kedves barátom, szeretnélek megkérni, hogy társaságomban fogyassz el egy jóféle erős feketét, ehhez éppen rendelkezésünkre áll ez az X cég által biztosított automata, amelyből igen kedvező áron hozzájuthatunk az italhoz."

Mennyivel egyszerűbb:

"Iszunk egy kávét? Meghívlak."

Hogy jön ez az airsofthoz?

Miért akarunk bonyolult katonai eljárásokat szakszerűen végrehajtani, amikor sem időnk, sem társaságunk, sem eszközeink nincsenek a gyakorláshoz, ráadásul a játékok feladatai és dinamikája nem is követelik meg?

Nem kell B2 szinten "beszélnünk" az airsoftot, hiszen A2-vel is bőven a jelenlegi átlag fölé emelkedhetünk (tetszik vagy sem), hiszen a játékosok jó része a "yesno" állapotában van. Nem biztos, hogy azért, mert nem akarná fejleszeni a tudását, talán csak nincs lehetősége, vagy elveszik a kedvét azok, akik mindenben csak a hibát keresik.

Vagy maximalista és a legmélyremenőbben akarja elemezni az egyes taktikákat és mire a végére ér, már el is megy a kedve az egésztől. Így lemarad az élményről, amit egy egyszerűbb, de használható gyakorlással elérhetne.

A tacsoftban "szavakat" tanulunk, amiből helyzettől függően alkotunk "mondatokat".

Mellesleg nem lenne rossz, hogy ha a milsim szervezést vállalók legalább B1-B2 szinten ismernék az eljárásokat, hogy megfelelő feladatokkal láthassák el a játékosokat és igazán biztosíthatnák a katonai szimuláció élményét parancsnoki láncostól, felderítésestől, és terület-ellenőrzésestől. De ezt csak zárójelben teszem hozzá.

Hát, ez jutott eszembe...